Szerelős blogot írni önmagában furcsa dolog. Amikor mások írásait olvassa az ember, akkor hozzám hasonlóan kedvet kap, hogy saját blogja legyen. Egyrészt egyfajta online naplóként is működik, másrészt minél több ilyen blog van, annál többen fognak kedvet kapni - lesz sok jó olvasnivaló. :)

A dolog az első pár poszt megírásáig nagyjából működik is, hiszen általában a blogírás ötletével együtt megvan az első pár téma is, amiket meg lehet írni. Aztán a dolgok szépen leülepednek, valahogy sosem jut idő ilyesmire, pontosabban amikor van egy kis idő, akkor az ember más dolgokra fordítja, a blog pedig szépen lassan elnéptelenedik. :)

A napokban gondolkodtam rajta, mi lehet ennek az oka. Egyrészt ott van az a prózaian egyszerű jelenség, hogy amikor szerelés van - azaz lehetne miről írni, akkor az ember nem gép előtt ül, hanem a műhelyben matat. Aztán ha elkészült, jön a következő munkanap, következő szerelnivaló, stb. Ekkor tehát maga a téma veszi el a blogírás elől az időt. Ha meg nincs mit szerelni, akkor nincs miről írni - bár ez azért nem teljesen igaz, hiszen a tervezések, álmodozások, ötletelések is leírhatók. Jó esetben a kommentek még segítenek is további ötletekkel, esetleg döntéshozatalnál. Fentieket persze ki lehetne küszöbölni azzal, hogy mindig fotózunk, aztán amikor lesz rá idő, majd megírjuk. Azt hiszem sok blogtársam van így ezzel, hogy az a "majd" mindig csak tolódik, felejtődik, aztán a végén nem lesz belőle semmi, csak a tudatalattiban egy újabb strigula a "Befejezetlen dolgok" listán. :) Persze optimális esetben télen szerelünk, nyáron pedig motorozunk, autózunk, túrázunk - azaz a nem szerelős, blogírós idő éppen szezonban lenne. Azt hiszem nem kell magyaráznom, miért nem működik ez a verzió sem... :)

A következő dolog az idő faktor. Valamiért abból indultam ki, hogy ha kevés posztom van, akkor azok legalább legyenek jó hosszúak, hiszen én is azokat a posztokat kedvelem jobban, ahol van mit olvasni. Sajnos szerzői oldalon pont ugyanez a hátulütője is a dolognak, mivel hosszú posztot írni sok idő, képeket rendezgetni, gondolatokat összeszedni, stb. Aztán belegondoltam, hogy még mindig jobb, ha rövid posztok vannak, amiket pár perc alatt meg lehet írni, mintha hónapokig áll a blog, nincsenek új posztok, pedig a háttérben nagy dolgok történhetnek - ha csak a saját példámból indulok ki. Közben az ember fórumozik is, ahol többé kevésbé létrejönnek ezek a miniposztok, hiszen a szerelés sikerét, vagy kudarcát jó megosztani - a véleményekből mindig lehet tanulni valamit, jó sztorik bukkannak fel ilyenkor. Ez lenne a megoldás? A mikroposztok, a pár képes beszámolók? Előre nem fogom eldönteni, de azt hiszem érdemes kipróbálni. Arra már rájöttem, hogy blogon soha nem ígérünk semmit, mert igen nagy rá az esély, hogy nem sikerül betartani. :)

Blogot írni bárki tud - ez pontosan így igaz. Végülis nem tartozom senkinek, nagyrészt a magam szórakoztatására írok, ha másnak is tetszik, az csak bónusz. Csak akkor van gáz, ha én magam sem vagyok elégedett a blogommal, akkor inkább hagyom az egészet. Ez történt az elmúlt időszakban is, nem is volt kedvem posztot írni. Hogy mikor lesz a következő bejegyzés? Egyszerű: ha lesz kedvem, időm, energiám megírni. :) Nem ígérek semmit, így biztosan be tudom tartani. :D